Motoros képességek fejlesztése mellett az állóképesség, az erő, a gyorsaság, a hajlékonyság is fontosak a sportban. 

Min is múlik a motoros képességünk? Testünk anatómiai szerkezetén és szervezetünk összehangolt működésén.

Mik a legfontosabb motoros képességek? Két részre oszthatjuk őket:

  • kondicionális képességek
  • koordinációs képességek

A kondicionális képességek csoportjába tartozik az állóképesség (aerob és anaerob), az erő (maximális erő, gyorserő, állóképességi erő) a gyorsaság (helyzetváltoztatás gyorsasága, robbanékonyság, agilitás) és a hajlékonyság (ízületi mozgékonyság)

A koordinációs képességek csoportjába tartoznak:

  • a mozgástanulás,
  • mozgásszabályozás,
  • ingerek észlelése,
  • térbeli tájékozódás,
  • egyensúlyérzékelés,
  • reakciókészség,
  • ritmuskészség,
  • mozgásmemória.

Ezeknek a felosztásoknak az ismerete nagyon fontos, hisz ezek vizsgálatával a képességek mérhetővé válnak. Amennyiben ezeket a képességeket mérjük, akkor nyomon tudjuk követni a fejlődést, ami által mérhetővé válik az edzésmódszerek hatékonysága.

A testalkatunk, testösszetételünk, izmaink rostszerkezete, ízületeink felépítésünk veleszületett tulajdonságok. A képességek javításához rendszeres edzésmunkára van szükség. Azonban egy adott edzésmunka nem javítja az összes szerkezeti és működésbeli összetevőt ugyanazon a hatásfokon, bizonyos területeken hatékonyabb változást eredményez, mint másokon. Sőt bizonyos szint felett az egyik képesség fejlesztése csak a másik rovására történhet.

Elmondhatjuk tehát, hogy a motoros képességek három részből tevődnek össze:

  • öröklött tulajdonság,
  • spontán életkori fejlődés,
  • tudatosan fejleszthetők (edzés).

Fentiek miatt nagyon fontos szem előtt tartani az életkori sajátosságokat, a nemek közti különbségeket. Ezek részletesebb elemzésével az edzéselmélet tudománya foglalkozik.

Motoros képességek fejlesztésén túl fontos az állóképesség fejleszthetősége is

Az állóképesség nem más, mint a tartós fizikai aktivitás végzésének a képessége. Az, hogy ez mennyire tartós, függ a mozgás intenzitásától. Vegyünk például egy futót. Nagy sebességnél rövidebb ideig, míg alacsonyabb sebességnél hosszabb ideig képes munkavégzésre.

Az állóképesség nem egyenlő sem a munkavégzés intenzitásával, sem az időtartalmával. Állóképesség ugyanúgy kell egy sprintfutónak, mint egy maratonistának. A különbség abban áll, hogy mindkét példa más energiaszolgáltatást igényel. Ezért van az, hogy egy hosszútávfutó nagyon lemaradna egy sprintertől és persze ez fordítva is igaz.

A jó állóképességi teljesítményért a légzőrendszer, illetve a hatékony idegrendszeri szabályozás is felelős. Edzés során a légzőizomzat ereje is javul, de ez az előny csak helyes légzéstechnikával fordítható hasznunkra. A felvett oxigén izmokhoz jutásáért a keringési rendszer (a szív pumpafunkciója, érhálózat, vér oxigénszállító kapacitása) felel. Ezeknek a szervrendszereknek az összehangolásában elengedhetetlen a neuroendokrin rendszer, ami az idegrendszer és a hormonális hatások összehangolásával irányítja a többi szervrendszer működését.

Aerob vs. anaerob testmozgás

A fentiek miatt elmondható, hogy az állóképességet három szervrendszer határozza meg:

  • légzőrendszer,
  • keringési rendszer,
  • idegrendszer.

Kétféle állóképességet különböztetünk meg, aerob és anaerob állóképességet. Az aerob testmozgáshoz nagy mennyiségű oxigén felhasználás történik. Aerob folyamat megy végbe olyan mozgás közben, amely csekély vagy közepes erőkifejtést igényel.

Az anaerob mozgás rövid ideig tartható fenn, mivel intenzív erőkifejtésre van szükség (aerob edzésről itt olvashatsz >>>).

Ha egyenletes iram mellett tudunk beszélni, akkor aerob tartományban vagyunk, ha azonban zihálunk akkor anaerob fázisban vagyunk.

Az állóképesség jól edzhető, viszont nem szabad elfelejteni, hogy erős a genetikai meghatározottsága!

Az aerob teljesítőképességet elsősorban az oxigénfelvevő képesség korlátozza. A nem sportoló gyermekek oxigénfelvételi képessége a pubertás korig mindkét nemnél növekszik. Pubertás után a fiúk fejlődése tovább nő, míg a lányoké lassul. Edzés hatására az aerob állóképesség a fiúknál 20%, míg a lányoknál 30%-os növekedést mutat a sportolók javára. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a gyermekkorban megszerzett aerob állóképesség egy életre megalapozza a fejleszthetőséget.

Életkorfüggő-e az edzhetőség? Egyértelműen igen, de közrejátszik a biológiai fejlettség, testméret, a nem, megelőző fizikai aktivitás és a genetika.

Hogyan fejleszthető az erő az életkor függvényében?

Az izom keresztmetszete és ereje között van összefüggés, vagyis a keresztmetszet növelésével növelhető az izomerő. A keresztmetszet növelésével az izomrostok lesznek vastagabbak, mert nő bennük a fehérjék mennyisége. A keresztmetszet növekedését izommunkával lehet elérni.

Azonban az izomtömeg növekedésével többletsúly keletkezik és ennek megmozgatásához energia szükséges. Ezért nem mindegy, hogy milyen sportágban szeretnénk sikeresek lenni, mert nem mindenhol elsődleges fontosságú a túlzott izomerő. Ilyen például a magasugrás vagy a hosszútávfutás, ahol az erőnövekedést jelentős izomtömeg növekedés nélkül kell elérni. A nagy izomtömeg viszont előnyt jelent például a cselgáncsnál vagy a birkózásnál.

Az erőfejlesztéshez ellenállással végzett izommunka szükséges. Azonban a terhelés megválasztásakor figyelembe kell venni a sportoló edzésmúltját, életkorát, nemét.

Gyermekeknél fokozottan fennáll a túlterhelés és az ebből származó ártalmak kialakulása, ezért az edzőknek fokozottan oda kell figyelni a megfelelő edzésprogramra. Más-más életszakaszban az alsó és felső végtagok izomereje eltér, sőt ugyanazon ízületet mozgató feszítő és hajlító izomcsoport erejében is különbség mutatkozik. Ezért az izomerőt mindig a fentiek figyelembevételével kell értékelni.

Izomrostok

Az izomrostok száma csak a születés utáni első hónapokban gyarapszik, később már csak az izomrostok hosszának és keresztmetszetének gyarapodása vált ki erőfejlődést. A nemi érés előtt keresztmetszeti gyarapodás a fizikai aktivitásnak tudható be. A gyermekek abszolút izomtömege elmarad a felnőttekétől, ami kisebb izomerővel társul. Ahogy nőnek, nő az izomtömegük és az izomerejük is.

Születéskor a testtömeg kb. 22%-a az izom, ami egyéves korra 17%-ra csökken. Ez a visszaesés az első évre jellemző gyors testtömeg-gyarapodással magyarázható. A születéskori kb. 22%-os arányt körülbelül 6 éves korukra érik el újra a gyermekek. Kisgyermekkorban az izomerő mindkét nem esetében egyenletesen növekszik.

Nincs még jelentős különbség a nemek között, a fiúk izomereje minimálisan több a lányokénál. Ez az egyenletes fejlődés a serdülőkorban megszakad. A magasságnövekedéssel járó izomrost megnyúlás felgyorsítja az izomerő növekedését. Ez a lányoknál hamarabb megtörténik, ezért megelőzik a fiúkat.

Lányok, fiúk fejlődése

A lányok 12-13 éves korukban már túl vannak a serdülésen, míg a fiúknál ez később következik be. Ennek ellenére az abszolút erőben alig van különbség a két nem között. A fiúk erőfejlődése 13-14 éves korban indul el, ami a tesztoszteron termelődésnek köszönhető. Az izomerő-fejlődés nem az életkorral, hanem elsősorban a csontéréssel mutat szoros összefüggést.

A fiúknál 20-21 éves korig folytatódik az izomerő növekedése. A lányok izomerő-növekedése a pubertás kor után mérséklődik, mivel az ösztrogén hormon a zsírtömeg növekedését idézi elő.

Az erőfejlesztés optimális időszaka a pubertással kezdődik, azonban a pubertás előtt megkezdett erőfejlesztés – persze kellő körültekintéssel – sok előnnyel jár. Javítja a sportteljesítményt, hosszú távon egészségjavító hatása van.

Sajnos manapság a gyerekek rengeteget ülnek, ezáltal nő a gerincdeformitások és tartási rendellenességek száma. Ezeknek a problémáknak a megelőzésére elengedhetetlen a törzsizomzat megerősítése. Sportoló fiatalok esetében is nagyon fontos a törzsizom erősítés, főleg az aszimmetrikus sportágak esetében, mint pl. a kenu vagy a különböző dobósportok. Az edzőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a törzsstabilizáló izmok szimmetrikus erősítésére.

A nemzetközi gyermekgyógyászati gyakorlat, bizonyos kritériumok betartása mellett, biztonságosnak tartja az erőfejlesztést a serdülőkort megelőző időszakban is.

Melyek ezek a kritériumok?

  • orvosi szűrővizsgálat,
  • a helyes technika elsajátítása előtt a gyermekek csak minimális ellenállással dolgozzanak,
  • az összes nagy izomcsoportot meg kell mozgatni, ide értve a csípő- és törzsizmokat is,
  • az ízületek teljes mozgásterjedelmét ki kell használni,
  • a testi fejlettség eléréséig a saját testsúlyos edzést kell preferálni a szabad súlyzó használatával szemben,
  • az edzések megkezdése előtt fontos a kellő ideig tartó, irányított bemelegítés, illetve az edzés utáni helyes nyújtás,
  • tiltani kell az erőfejlesztő étrend kiegészítőket,
  • javasolt a felvilágosítás a doppingszerek káros hatásairól.

Gyorsaság

A gyorsaság az a képességünk, amellyel egy mozdulatsort a lehető legrövidebb idő alatt végre tudunk hajtani. A gyorsaság egy összetett kondicionális képesség, függ az izmok gyorserejétől. A gyorserőt meghatározza az izom ereje és a rostösszetétele.

Hogyan fejleszthető a gyorsaság?

  • statikus izomerő növelése,
  • az izom gyorsrostozatának munkára fogása,
  • idegrendszeri szabályozás fejlesztése,
  • sportági technika elmélyítése,
  • örökletes tényezők, amire nincs befolyásunk.

A futássebesség egyenletes növekedésében először 6 és 9 éves kor között van kiugró javulás. A második ilyen szakasz a pubertás környékén figyelhető meg.

Itt is, akár csak az erőnövelésnél, a lányok hamarabb elérik a várható maximális gyorsaságukat. 9 éves korukra a 90%-át, míg a fiúk ezt 13 éves korukban érik el. 12 éves korban a nem sportoló lányok gyorsaságának fejlődése jelentősen lassul. A nemek közötti különbség itt is hormonális eredetű.

A gyorsaság fejleszthetőségének optimális időpontjáról nincs egységes álláspont. Azonban az egy szembetűnő eredmény, hogy a sportoló lányok serdülés után, megfelelő edzés mellett tovább gyorsulnak.

A gyermekkori agilitás

Az agilitás mozgékonyságot, ügyességet jelent. A sporttudomány a gyors irányváltás képességét nevezi agilitásnak. Ez a képesség a labdajátékokban fontos. Azok a gyerekek, akiknél alacsonyan van a súlypont (rövid alsó végtag, alacsony testmagasság) mozgékonyabbak, ügyesebbek.

Hajlékonyság

Hajlékonyságunk ízületünk mozgásterjedelmétől függ. Az életkor előrehaladtával vagy egy esetleges sérülés miatt a mozgásterjedelem beszűkülhet, ami mozgáskorlátozottságot okozhat. A másik véglet az ízület kórosan nagy mozgásterjedelme.

Bizonyos sportágaknál alapfeltétel a megfelelő ízületi lazaság, pl: ritmikus gimnasztika, balett, torna, műkorcsolya.

A hajlékonyság minden életkorban edzhető képesség. Az edzés utáni lenyújtás csökkenti az izomláz kialakulását.

Végül a koordinációs képességekről is elmondható, hogy ezek fejlesztésének optimális életkora a kisiskolás kor. A serdülőkor megtorpanást okoz, ennek lezajlása után a mozgás pontossága, hatékonysága, az egyensúlyérzék és ritmusképesség már csaknem eléri a maximális fejlettségi szintet.

Fotó: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.