Ugye sokan tapasztalták már azt az érzést akár aktív, rendszeresen mozgó sportolóként is, amikor érthetetlen fáradtság, levertség, a fizikai teljesítő képesség jelentős romlása és kedvetlenség, rossz hangulat vesz erőt az emberen. Nos, ez az egyébként egészséges szervezet esetében leggyakrabban a túledzettség legfőbb jele.
Az ember, különösen a sportoló ember, alapvetően sikerorientált. A vitalitás természetes jele, hogy igyekszünk teljesítőképességünk határait kitolni, azaz napról-napra jobb eredményeket elérni tanulásban, munkában, sportban. Ez utóbbi, mármint a sport, azért különösen izgalmas, de egyben veszélyes terület is, mert többé-kevésbé objektív mérhetősége miatt képes az embereket túlzott teljesítmény hajhászásra csábítani.

Túledzettség tüneteinek vizsgálata

Korábban az élsportolók időnként ingadozó teljesítmény szintje és indokolatlannak tűnő erőállapot romlása kapcsán kezdték vizsgálni a túledzettség tüneteit, illetve hatását, manapság azonban az örvendetesen egyre nagyobb tömegeket vonzó szabadidősportnak köszönhetően egyre több civil, elvileg csak a jó közérzetért sportoló embert is érint a probléma.
Sokan ugyanis a mai napig azt hiszik, hogy a szervezet terhelhetősége gyakorlatilag korlátlan és minél többet edzünk, annál erősebbek, gyorsabbak és főként állóképesebbek leszünk. Ez azonban nem így van, a testünknek ugyanis a pihenésre, regenerálódásra is időt kell adnunk az intenzív edzések között, mi több, azok hatásának érvényre jutásához is idő kell. Vannak ugyanis olyan biológiai, biokémiai folyamatok, melyek csak a terhelést követő órákban, esetleg napokban fejtik ki hatásukat. Ezt a folyamatot megzavarni, újabb intenzív terheléssel sújtani kontra produktív, vagyis értelmetlen cselekedet.

Túledzettség megelőzése

Az edzők, az edzéselmélet és gyakorlat oktatásának felelőssége, hogy megtaláljuk az ideális középutat a szervezetet kimerítő, leépítő, illetve a teljesítményt ideális esetben egyenletesen javító tréningek között. Nem arról van szó tehát, hogy ne lehetne akár egy amatőr sportolónak is naponta edzeni, csak a tréningek intenzitása nem szabad, hogy folyton a maximum közelében legyen. Régi gyakorlati tapasztalat, hogy az eredményesség nem a terhelés mennyiségén, vagy erősségén múlik, hanem azon, hogy mennyire sikerül eltalálni a megerőltető edzésekkel és a pihenő, vagyis könnyedebb mozgással teli napok arányát.

A fent már vázolt tünetek: az indokolatlan formahanyatlás, testsúlyvesztés, nem indokolt fáradtság esetén természetes reakció kell, hogy legyen az edzésintenzitás csökkentése, másfajta, változatosabb mozgásformák beiktatása, esetleg néhány napos teljes pihenő is. A legjobb persze megelőzni az ilyen kritikus helyzet kialakulását azzal, hogy rendszeresen mérjük a reggeli és esti pulzusunkat és a tréningeket is a ma már néhány ezer forintért is beszerezhető pulzusmérős órával végezzük.

Különösen a terhelést követő megnyugvási periódus hosszát érdemes figyelni: ha nem megy le az intenzív terhelést követő egy-két percen belül a szívverésünk a percenkénti 120 alá, az már intő jel lehet. Természetesen mindenkinek magának kell kitapasztalnia szervezete egyedi jelzései alapján is, hogy mikor nyúlik gyanúsan hosszúra a megnyugvási idő. Az ilyen jellegű tréningeket fokozott odafigyeléssel végezzük.

Rendszeres, mindennapos edzések esetében természetesen fokozottan figyelnünk kell a minőségi, vagyis vitaminokban, minőségi fehérjékben és szénhidrátokban gazdag táplálkozásra és a rendszeres folyadék utánpótlásra is, de a döntő mégis csak az, hogy mennyire tervszerű, átgondolt edzésmunkát végzünk. Ehhez nem szégyen, sőt szinte kötelező a megfelelő szakemberek, edzők, tanácsadók igénybevétele, nélkülük ugyanis pazarlás a rengetek testmozgásra fordított idő. Szakszerű edzésmunkával lényegesen hatékonyabb, hosszú távú fejlődést megalapozó folyamatot indíthatunk el és, ha a regenerálódásra is odafigyelünk, egészségünk is hosszabb távon megőrizhető lesz.

Gajdos Tamás