Tejsav kapcsán régebben azt hitték, hogy felszaporodása okozza az izomlázat. Sokáig azt gondolták, hogy a tejsav a sportolás mellékterméke, a szükséges rossz. Mára kiderült, hogy a tejsavat félreismertük. A szervezet számára pozitív hatású, hiszen oxigénhiányos állapotban végzett edzés alkalmával egy ideig még energiához juttatja a szervezetet, fokozza a keringést, táplálhatja a szívizmot is, és mindenekelőtt stoptáblát mutat a szervezetnek.
Miért jó, ha tudja az ember, hogy hol van a saját tejsav küszöbe, pontosabban fogalmazva az a zóna, amikor a tejsav elkezd felszaporodni a vérben? Ki lehet-e tolni ezt a határt megfelelő edzéssel? A válaszokat alább olvashatod.
Felfelé tekerek már a harmadik órája. Hiába, magasak ezek az átkozott hegyek, és most az sem boldogít, hogy minden hegy másik oldalán ott van a lejtő, ugyanis a befutó a csúcson van. Csak a részvétel a fontos, hajtogatom magamban. A profik már órákkal ezelőtt lehagytak, a hobbi bringások közül is egy-egy elhúz mellettem. Már csak azért küzdök, hogy ne szálljak le, de az izmaim valahogy nem akarnak működni.
Egyre lassabban mozog a lábam a pedálon, a végtagjaim elnehezülnek. Pár perc múlva már nemcsak iszonyatosan fáradt vagyok, hanem zsibbad mindenem. Azért sem szállok le! Muszáj lenne legalább pár másodpercre pihennie a lábamnak, különben eldőlök, mint egy büdös bogár. Így hát váltok, a legkisebb fogaskerékre. Már csak „agyból” tekerek, a mozdulataim egyre szögletesebbek. Végre valahára csigalassan ugyan, de beérek a célba. Leszállok a paripámról. Megcsináltam. Igaz, az izmaim olyanok mintha ólomból lennének. Tudom teljesen elsavasodtam…
Mi az a tejsav, és miért keletkezik?
A sportoláskor összehúzódnak az izmok, melyhez többek közt energia és oxigén szükséges. Az alacsony intenzitású edzés során az izmok az energiát a zsírok lebontásából fedezik, ha viszont fokozódik az izommunka, csökken a vér oxigén szintje, a szénhidrátok kezdenek el energiát szolgáltatva lebomlani. Tejsav mindkét esetben keletkezik, viszont az intenzívebb edzés során olyan mértékű a tejsav képződése, mellyel a szervezet nem tud lépést tartani, a vér nem tudja elszállítani a májhoz, vagy a szívhez, ahol újrahasznosulhatna, azaz nem tud ugyanolyan ütemben a tejsav kiürülni az izmokból, amilyen mértékű a termelődés.
Miért fontos az átmeneti zóna ismerete?
Ha aerob zónában edzünk, elegendő oxigén áll rendelkezésre, viszont a szervezet számára ez alacsony szint, nem fejlődünk, alul eddzük magunkat. Ha viszont anaerob tartományban sportolunk, akkor túlhajszoljuk magunkat, túleddzük a szervezetünket, melynek számos negatív hatása van főleg a további edzéseket illetően: fáradtság, kedvtelenség, levertség, a teljesítőképesség romlása, csak, hogy a legfőbbeket említsük.
Biztonságos keretek között végzett terheléses vizsgálat során tejsavszintet is mérünk, éppen azért, hogy meghatározzuk egyénenként azt az ideális tartományt, mely az aerob és az anaerob küszöb közötti átmeneti zóna.
Az átmeneti zónában folytatott sport az ideális, amikor nem zsákmányoljuk ki a testünket, viszont elég ingert nyújtunk a szervezet számára, azaz van értelme az edzésünknek. Fontos, hogy megismerjük határainkat, hiszen csak így lehet fejlődni, értelmesen, profi módon sportolni, még akkor is, ha ez csak hobbi számunkra.
Szerző: Schütz Gabriella
