Előző levelünkért katt ide >>>
- Tévhit 5: Mivel évek óta folyamatosan járok a általános egészségügyi és szűrővizsgálatokra, nem lehetek túlterhelve. Tehát nem is lehet szükségem ezen felül terheléses vizsgálatra.A NYUGALMI ÁLLAPOTBAN végzett, általános szűrővizsgálatokkal csak azt ellenőrzik, hogy nincs-e valami ellenjavallat, itt csupán zöld lámpát kaphatunk a sportoláshoz. A speciális, terhelési vizsgálatok a minőségi sport űzéséhez adnak elengedhetetlenül fontos információkat.
- Tévhit 6: Nincs szükség a terheléses vizsgálatokra, mert egy tapasztalt, elismert tréner ránézésre el tudja dönteni, hogy tanítványának milyen edzéstervre van szüksége. Ez megfelelően szolgálja – az egészség megőrzése mellett – a sportoló fejlődését.Az edzőnek nincsenek meg azok a műszerei, amelyekkel fel lehet mérni, hogyan működik egy embernek a szíve, a tüdeje, az anyagcseréje. Pedig az edzésterv elkészítéséhez, az edzéselmélet kidolgozásához kellene a rendszeres visszajelzés, például arról, hogy a felkészülési időszak után milyen állapotban van a tanítványa. Feltétlenül ellenőrizni kellene, hogy az elvégzett edzésmunka valóban a sportoló fejlődését szolgálja-e, nem kapott-e olyan terhelést, ami már nem a fejlődését és az egészségét szolgálja. Egy Cooper-teszttel, de még egy maratoni táv lefutásával sem lehet minősíteni egy ember reális élettani, fizikai teljesítményét.
- Tévhit 7: A nyugalmi pulzusnak X-nek kell lennie. Terheléskor pedig maximum Y lehet a pulzusszám.A megfelelő nyugalmi pulzusszám nem egyforma érték mindenkinél. Több tényezőtől függ, úgy mint: genetika, életkor, nem, testmagasság, edzettségi állapot. Nem igaz, hogy az átlagos 72-es érték tökéletes mindenkinek. Ugyanez érvényes a terhelés alatti pulzusra is. Nincs egy olyan szám, ami megfelelő lenne mindenkire. A legjobb megoldás a megfelelő vizsgálatok alapján az egyénnek ideális pulzusszám meghatározása.
Holnap folytatjuk…
Következő levél itt olvasható >>>
