Előző levelünk itt olvasható >>>

  • Tévhit 1: Mindig, minden edzésen a maximumot kell nyújtani, mert csak így lehet fejlődni. Egy motor, amelynek fordulatszáma állandóan a piros mezőben van, hamar tönkremegy. Hosszú évek tapasztalata, hogy azok a legeredményesebbek, akik folyamatosan az élettani optimumon belül vannak. Ők tudnak hosszú távon is jól teljesíteni, nem pedig azok, akik mindig a maximumon pörögve kizsigerelik a szervezetüket.
  • Tévhit 2: Aki túl van terhelve, az majd lassít, vagy megáll és kipiheni magát. Vagyis az egészségének biztosan nem árthat a sport. Hibás elképzelés, hogy egy sportolót nem lehet túlterhelni. Sajnos naponta jönnek hozzánk olyanok, akiktől azt halljuk, hogy amióta a kimerültség miatt romlott a teljesítményünk, még több edzésmunkát végeztetnek velük. Az edző ugyanis nem jön rá, hogy a sportoló túl van terhelve. Nyilván azért, mert itt szemmel nem látható folyamatok zajlanak. Mondok példát: egy sportoló szervezete egy hétköznapi megfázás után még nem tért teljesen magához, de már komoly edzésmunkát végeztettek el vele, annak ellenére, hogy asztmás, allergiás rohamai voltak. A vele dolgozók nem találtak magyarázatot a tünetekre, nem látták az összefüggéseket. Itt nálunk derült ki, hogy a légzésfunkciója, a szervezete pihentetése nincs rendben. Ezt azonban csak műszeres vizsgálattal lehetett megállapítani! Tévedés, hogy a sok edzés garancia a sikerre. Csak a minőségi munka hozhatja meg a kívánt eredményt! Ehhez pedig minőségi vizsgálatok, ÉS az élettani optimum személyre szabott megállapítása szükséges.
  • Tévhit 3: Aki rendszeresen sportol, annak megerősödik a szervezete, nő az ellenálló-képessége, ezért egyfajta védelem alatt áll. A kötelező sportorvosi vizsgálaton felül más, speciális vizsgálatoknak ezért nincs is értelmük. Egy hétköznapi sportorvosi vizsgálat nyugalmi helyzetben vizsgálja a sportolót. Azok a műszerek, technikák, amik a mi rendelkezésünkre állnak, egy átlagos sportorvosnál nincsenek. Magas színvonalú szakmai háttérrel rendelkező komoly intézetek, laboratóriumok, ahol évtizedek óta rendszeresen vizsgálják a sportolókat, megfelelő tapasztalattal rendelkeznek az egyéni terhelhetőség megállapításával kapcsolatban. Csak ezekkel az eljárásokkal lehet észrevenni azokat a finomságokat, amiket a sportolót érő edzésingerek kiváltanak.
  • Tévhit 4: A „hirtelen szívhalál” – ahogy a média előszeretettel használja – nem előzhető meg. Ez sem igaz, figyelmeztetnek a szakértők. A hirtelen szívhalál elnevezés nem egyetlen betegséget takar, hanem több kórfolyamat lehetséges legsúlyosabb szövődménye. Számtalan veleszületett vagy szerzett szívbetegség (anatómiai eltérések, billentyűhibák, szívizom betegségek, érbetegségek stb.) végződhet a keringés hirtelen összeomlásával, akár ritmuszavar, akár szívleállás eredményeként. „A hirtelen szívhalál nem sorsszerű, mindig áll mögötte egy olyan megbetegedés, amely korábban esetleg csak enyhe tüneteket okozott, vagy teljes panaszmentesség mellett „néma, de kockázattal járó” kórkép formájában volt jelen. Nyilvánvaló: megelőzni mindig könnyebb a bajt, mint egy már súlyos helyzetet kezelni. Akiknél a családban korábban előfordult hirtelen haláleset, esetleg nagy fizikai és/vagy pszichés stresszterhelésnek vannak kitéve, azoknak éppen ezért különösen fontos akkor is rendszeresen eljárni szív- és érrendszeri szűrővizsgálatokra, ha egyébként panaszmentesek. Még inkább akkor, ha a terhelés során mellkasi vagy toroktáji, akárcsak enyhe, pár perces nyomó, szorító fájdalom, esetleg légszomj, heves szívdobogás jelentkezik, pláne ha bevezető tünetek nélküli eszméletét veszti. Minden panasz fontos lehet, különösen az, ami pihenésre enyhül.” (lásd: http:// napidoktor.hu/cikk/104.23446/A-hirtelen-szivhalal-megelozheto) Tegyünk meg mindent, hogy ki se tudjon alakulni olyan egészségügyi probléma, ami elkerülhető lett volna a korábbi vizsgálatokkal!

Következő levél itt olvasható >>>