Előző levelünkért kattints ide >>>

Igazi sokk volt  számomra, amikor 13 éves fiam egy sukorói verseny közben a csónakból beájult a vízbe. Gondolom, az ijedtségem érthető, mivel az utóbbi időben egyre többször hallani, hogy egy-egy sportoló összeesik, majd menthetetlenül meghal…  Szerencsére Belián csak néhány pillanatra vesztette el az eszméletét, s az elsősegélynyújtó állomáson már mosolygott, de engem még mindig a szívbaj  környékezett.

El sem tudtam  képzelni, mi történhetett vele, hiszen egészséges! Még pecsétes papírunk is volt erről, hiszen a sportorvosi engedélye kiadásakor – amikor nyugalmi EKG-vizsgálaton is átesett – mindent rendben találtak nála. Természetesen másnap egyből hívtam a sportorvosunkat, s még mindig zaklatottan megosztottam vele a történteket. Nem volt bőbeszédű, csak annyit mondott, fogalma sincs, mi történhetett.

Azt javasolta, keressem fel a mitsportoljak.hu weboldalt, ők biztosan tudnak majd segíteni. Így tettem, időpontot kértem, s néhány nap múlva már be is kopogtathattunk. A Tanár úr először töviről-hegyire kifaggatott minket, majd kedves asszisztense, Bea segítségével feltérképezték Belián antropometriáját – eldöntendő, hogy egyáltalán neki való sportág-e a kenuzás.

Ezután a kölök fejére, mellkasára, kezére és lábára is „ketyerék” kerültek, s folytatódott a kivizsgálás, végül pedig a terheléses EKG következett. (Ezen a ponton megvilágosodtam, hiszen  teljesen logikus, hogy egy rendszeresen sportoló ember/emberpalánta  szervezetének működését terhelés közben is ellenőrizni kell(ene)!!!)

A közel  kétórányi kivizsgálás eredménye egyrészt megnyugtató, másrészt sajnos lesújtó  lett. Megnyugtatott, hogy a sportág megfelel Belián jelenlegi és jövőbeli adottságainak, az viszont lesújtott, hogy kiderült, a gyermek átmenetileg terhelhetetlen. Kimerült, fel kell hagynia egy időre az intenzív sportolással.

A Tanár úr azt  is javasolta, készíttessünk vérképet, s annak függvényében – orvosi útmutatás mellett – Belián kezdjen vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, azaz táplálék-kiegészítőket szedni, és nem utolsósorban tanuljon meg relaxálni. Végül Tanár úr azzal engedett utunkra minket, hogy “nyugodjunk meg, minden rendben lesz, összerakja a kölköt.”

Nyilván látta  rajtam az elkeseredést… Természetesen szót fogadtunk, s Belián hónapokig csak lazán edzegetett, az étkezései mellé pedig a desszert után jöttek a bogyók. És persze időről-időre a kontrollvizsgálatok, amelyek Tanár úr habitusának köszönhetően nemcsak hasznosan, de vidáman is teltek, mintha hazajártunk volna.

Nagy  szerencsének tartom, hogy gyermekem edzői megértést tanúsítottak, s mindvégig  támogattak bennünket. Mindennek meg is lett az eredménye. A legutolsó kontrollvizsgálaton Tanár úr – a legfrissebb adatokat, eredményeket nézve – már elégedetten, mosolyogva mondta: a kölök nagyon jó formában van, látszik, hogy kipihente magát, s feltöltötte a lemerült raktárait. Tanár urat idézve: „Sikerült a  gyereket összerakni!” S hogy ez valóban így volt/van, mi sem bizonyíthatja  jobban, minthogy az évadzáró maratoni versenyen korosztályában az első kenusként evezett át a célon, aranyérmet szerzett! Köszönjük!

Czellér Erika

(Nézzed meg Erika történetét videón is!)

Következő levél itt olvasható >>>