Gratulálok a remek döntéshez!
(küldtünk egy e-mailt a további tudnivalókról, nézd meg!)
A sportoló magát is túl tudja hajtani, illetve magától is tud nem megfelelő edzést végrehajtani, nem kell, hogy egy edző ott álljon „korbáccsal” a háta mögött. A sportoló semmit sem vesz ebből észre, mert teljesíteni akar, az adrenalin szintje pedig magasan van. A szülő és az edző sem feltétlenül veszi észre a túlhajtottságot.
Mit szoktak gondolni a sportoló szülei?
„Majd leül, ha fáradt”, vagy „majd jól kipiheni magát”, de ezek a gondolatok csak elodázzák, sőt konzerválják az esetleg fennálló túlterhelést.
Sokszor megfigyeltük munkánk során, hogy a jobb eredmény elérése érdekében a „még többet”, vagy az „ameddig bírod” elvét követik. Csakhogy ez nem minden esetben vezet eredményre, sőt egy ponton túl hátráltatja a fejlődést. Ekkor bizony gyakran előfordul, hogy még nagyobb erőbedobást várnak el a sportolótól, mert a teljesítmény csökkenést a nem megfelelő intenzitással indokolják, holott már lehet, hogy rég vissza kellett volna venni a tempóból. Azt írtam: „lehet”. Igen, mert erre valók speciális méréseink., pontos képet adunk, s így nem ránézésre kell dönteni.
Ma még kevesen ismerik fel mindezeket, no ezért írtam az elején, hogy „Gratulálok a remek döntéshez!”
(küldtünk egy e-mailt a további tudnivalókról, nézd meg!)