Sokszor kérdezik tőlem, hogy (kis) gyermek korban már lehet terheléses vizsgálatot végezni? Határozott válaszom ilyenkor az, hogy mi 7 éves kortól ajánljuk, és végezzük is a terhelés-élettani vizsgálatot, természetesen felnőtteknek is.

Terheléses vizsgálat

Nézzük meg részletesen, hogy mi is van a kérdés mögött.
Példaként az edzések száma már meghaladja a heti 3-4-et, alkalmanként 1,5-2 óra időtartamban, ami akár nagyon nagy megterhelést is jelenthet az adott egyén szervezetére.

Csak hogy ezt az edzésen többnyire soha, senki semmilyen módon nem ellenőrzi. Terhelés-élettani szakember, és megfelelő műszerek nélkül nem is lehetséges. Ráadásul emellett ott van még az iskola is. A pszichés megterhelés is. Alkalmozkodni kell mindenhol. Megfelelni a szülő, a tanár, az edző elvárásainak, amik sok esetben irreálisak. Miért is? Azért, mert a gyermek genetikai adottságai, és pszichés képességei nincsenek megfelelő módon megállapítva. Így honnan is tudhatnánk, mi való neki igazán? Miben tehetséges? Mit várhatunk tőle?

Gondold végig saját tapasztalatod alapján, és egyet fogsz velem érteni abban, hogy mindenhol azt várják tőlünk, hogy valamiféle ETALONNAK feleljünk meg. De miért is? Hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Igen ám, de amennyiben erről a különbözőségről nincs semmilyen PONTOS ADAT, addig marad az átlagokon alapuló összevetés, akkor is, ha egyáltalán nem vagyunk átlagosak. Pláne gyermek korban, amikor a fejlődés üteme is egyénenként, és koronként is eltérő!

Visszatérve az eredeti, sokszor feltett kérdésre: Lehet-e gyermek korban terheléses vizsgálatot végezni? Visszakérdezek: lehet megfelelő kontroll nélkül, hosszú éveken keresztül, akár heti 5, vagy több alkalommal, több órán át, minden edzésen a maximumot nyújtani? Ritkán fogalmazódik meg ez a kérdés a szülő gondolataiban.

Megnyugtató válaszaim az eredeti kérdésre:

  • A terheléses-élettani vizsgálat ellenőrzött módon, laboratóriumi körülmények között történik.
  • A teljes folyamatot dr. Petrekanits Máté személyesen felügyeli, 34 év tapasztalatával.
  • Minden élettanilag lényeges paraméter folyamatosan felügyelve van a terhelés közben precíz orvosi műszerekkel.
  • A terhelés fokozatosan emelkedik, de csak úgy, ahogy azt a páciens folyamatosan ellenőrzött élettani paraméterei lehetővé teszik.
  • A legapróbb aggasztó jelre a terhelés leállításra kerül. Ez a “legapróbb aggasztó jel” messze a szemmel észlelhető szint alatt van. Tehát ebből az is következik, hogy nem bízhatunk abban, hogy a sportoló majd jelez, vagy kivülről az edző, vagy mi látjuk, mikor elég a terhelésből.