Sportolói személyiség jellemzői

A sportolói személyiség egy nem sportolóéhoz képest érzelmileg stabilabb, extrovertáltabb, kevésbé feszült, és depressziós hangulatú, valamint kevésbé neurotikus is.

Morgan 1985-ben arra a felismerésre jutott, hogy a jó sportteljesítmény összefügg a mentális egészséggel. Ha belegondolunk, egy szorongó, fáradt, nyomott hangulatú egyén valóban nem arathat akkora sikert a sportban, mint lelkileg egészséges társai.

sportolói személyiség

Volkamer, az ismert sporttudós egynesen azt állítja, hogy jelentős különbség van sportoló és nem sportoló személyiség között. Ezt a tényt lélek mélyére hatoló projekciós tesztekkel vizsgálták.

Neumann (1957) megállapításai szerint egy sportoló:

  • Magas szintű önszabályozásra képes, hiszen többnyire becsületes, fegyelmezett, állhatatos, lelkiismeretes, és toleráns.
  • Gyorsan dönt, nagyobb az akaratereje, és magasabb az agresszivitási szintje.
  • Buzog benne a tenni akarás, kész a nagyobb erőfeszítésekre, és van gyakorlati ügyessége. Egyszóval hatalmas vitalitással, életigenléssel rendelkezik
  • Segítőkész, nyitott a csapatmunkára, érzelmileg jól alkalmazkodik, fejlett az én-ereje, tudja, mennyire értékes.

Egy sportoló tehát hatalmas életigenléssel, akaraterővel, önszabályozási képességgel, és érzelmi stabilitással rendelkezik. Ez mind nagyon dicséretes, de természetesen beszélnünk kell az árnyoldalakról is.

A sportoló, akinek nincs önbizalma

Egyes sportolók a kisebbségi érzésüket kompenzálják a sport segítségével. Rájuk másképp hat egy versenyhelyzet, mint mentálisan egészséges társaikra: feszültek lesznek, érzékenyebbek, és sértődékenyebbek. Mindez ahhoz vezet, hogy esetleg engednek az abbéli kísértésnek, hogy tisztességtelen eszközökhöz nyúljanak a sportban, s megtorolják egyes sérelmeiket.

Kevés önbizalmuk miatt kényszeresen törekszenek a jó teljesítmények elérésére, s ez időlegesen fölérendeltségi érzéssel, és önzéssel is párosul.

Nem ritka, hogy egy sportolónak személyiségzavarai, pszichés problémai vannak. Ezek lehetnek a következők: nárcizmus (önelégült, felsőbbségrendű, exhibicionista, hiú, tekintélyelvű), kényszeres személyiség, borderline (határeseti) személyiségzavar, depresszív szindróma, szorongásos tünetek, kiégés, túlterhelés, étkezési zavarok.

Ha egy sportolónak bármilyen pszichés zavara támad, annak felismerése orvos, pszichológus feladata, de a gyógyulásban minden, a sportoló környezetében lévő személynek szerepe van.

Egy sportember esetében az is lényeges lehet, hogy extrovertált, vagy introvertált személyiségvonásokkal rendelkezik-e inkább. Ez meghatározhatja, hogy milyen sportokban fog jól teljesíteni.

Az introvertált típus elvárja, hogy inkább hozzá alkalmazkodjanak, mintsem hogy ő próbáljon meg alkalmazkodni másokhoz. Elmélkedő, töprengő jegyekkel bír, megfontolt, körültekintő és szorongó típus. Már-már gőgösen szerény. Kerüli a nyilvánosságot, és függetleníti magát másoktól.

Ezzel szemben az extrovertált versenyző szereplési vágya nagy, igényli az eseményeket, gyakorlatias, kezdeményező, de alkalmazkodni is tud. Nyílt-közlékeny, és társaságkedvelő. Nála viszont hiányoznak a finoman árnyalt érzelmek.

Láthatjuk, hogy a sportoló személyiségjegyei formálják karrierjét, boldogulását az általa választott sportban, ezért nem mindegy, hogy jól választ-e, boldog-e annak űzésében. Érdemes már a kiválasztásnál megfontolni, hogy pszichikai szempont alapján nyerő döntés-e egy adott sport nem csak hobbiszinten való gyakorlása.

A személyiségen kívül a testalkattípusnak is is fontos szerepe van abban, hogy valaki sikeres sportoló lehessen!