A gyerekfoci sokszor legalább annyira élvezetes, mint a felnőtt profik játéka, mert ugyan a taktika és a stratégia nem kap akkora hangsúlyt, de a játék szeretete és a lelkesedés sok mindenért kárpótol – ebben alighanem mindenki egyetért, aki látott már gyerekeket focizni, vagy gyerekként maga is rúgta a labdát.

A gyerekfoci más, elsősorban az életkor és az abból adódó sajátosságok miatt. Ebben a cikkben ezeket próbáljuk meg sorra venni, így adva képet arról, mire számítson az, aki szeretné, ha a gyermeke focizna, és már igénybe vette szakember szolgálatát.

Gyerekfoci – mikor mit?

A gyerekfoci jellegzetességét tehát az életkori sajátosságok adják, hiszen mást tud és mást lehet tanítani egy 4-5 éves gyereknek, mint egy 10-11 évesnek. Lássuk, mi jellemzi az egyes korosztályokat!

  • 3-4 éves kor – a szimmetrikus mozgások ajánlottak, ezek lehetőleg természetesek legyenek, a gyereket nem szabad egyenlőtlenül terhelni. Ebben a korban a gyerekek koncentrálóképessége kicsi, a játék a fontos, labdával vagy anélkül.
  • 5-6 éves kor – egyre fontosabb a mozgáskoordináció, ekkor már meg lehet ismertetni őket az alapvető technikai elemekkel, a labdavezetéssel, a labda megállításával, átvételével, a passzolással.
  • 8-10 éves kor – ekkor már fejleszthetők az aszimmetrikus mozgások, különböző szinten terhelhető a test és az agy két oldala, fokozható a koordinációs készség, a koncentráció és a terhelés. Ebben a korban az egyesületeknél sem a győzelem, hanem a játék, a fejlesztés a cél.
  • 10-11 éves kor – ekkor dől el, milyen sportot válasszon a gyereke (ilyen idős korban feltétlenül érdemes szakember tanácsát kérni), hiszen kialakulnak az egyéni tulajdonságok, az erősségek és a gyengeségek.
  • 12-13 éves kor – már bonyolult mozgásfajtákat is végre tud hajtani a gyerek, elsajátítja a legtöbb technikai elemet, de természetesen még mindig gyerekfociról beszélünk.
  • 14-15 éves kor – ekkor már ifiként a gyereknek alkalmaznia kell az előző években elsajátított technikát, mérkőzéshelyzetekben, nagy sebesség mellett, ellenféllel szemben is.

Amennyiben hobbiként focizik a gyerek, akkor a szakemberek szerint heti két-három alkalom elegendő. Az általános iskola első két évében akkor is elég a heti két alkalom, ha valaki labdarúgót szeretne nevelni a gyerekéből, majd az alsó tagozat maradék két évében és ötödik osztályban ez emelkedhet heti három, majd afölött heti négy alkalomra.

A gyerekfoci célja

Az elmúlt két évtizedben több nemzetközi felmérés is kutatta azt, hogy a gyerekek mit szeretnek a fociban, mit várnak egy-egy edzéstől. A legfontosabb indokaik a következők voltak:

  • jó móka
  • trükköket tanulnak
  • jobb lesz az állóképességük
  • élvezik a versengést

Az utolsó pont azért érdekes, mert a szakemberek között is vita van abban, hogy mire kell fektetni a hangsúlyt a gyerekfociban. Ugyanakkor a felmérésből az is kiderült, hogy a kisgyerekek a versengést magát szeretik, és nem feltétlenül a végső győzelem, vagy az éremszerzés motiválja őket.

A legtöbb gyerek azért focizik, hogy versenghessen (de nem feltétlenül vár el győzelmet magától), hogy újabb és újabb trükköket tanuljon meg.

Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy miért hagyják abba a gyerekek a focit. A legfontosabb indokaik a következők voltak.

  • elveszítették az érdeklődésüket
  • az edző kivételezett valamelyik társukkal
  • már nem élvezték
  • vagy más sport elkezdte jobban érdekelni őket

Nem meglepő, de ahogy a gyerek nő, egyre nagyobb eséllyel vonja el más szabadidős tevékenység a figyelmét, azaz egyre nagyobb eséllyel hagyja abba a focit.

A témakörben készült tanulmány szerint a gyerekek ritkán hagyják abba a focit egyetlen ok miatt, a legtöbbször akad olyan tényező, ami rásegít a döntés meghozatalára. Ezek között az alábbiakat találták.

  • az edző nem jól végezte a munkáját
  • túl nagy volt a győzelmi nyomás
  • a csapattagok nem jöttek ki jól egymással