Igazi sokk volt számomra, amikor 13 éves fiam verseny közben beleájult a vízbe Sukorón. Gondolom ez érthető, mivel az utóbbi időben egyre többször hallani, hogy egy-egy sportoló összeesik, majd menthetetlenül meghal…

kajak_kenu_vb_duisburg_2013_001

Szerencsére Belián csak néhány pillanatra vesztette el az eszméletét, s az elsősegélyt nyújtó állomáson már mosolygott, de engem még mindig a szívbaj környékezett. El nem tudtam képzelni, mi történhetett vele, hiszen egészséges! Még pecsétes papírunk is volt erről, hiszen a sportorvosi engedélye kiadásakor – amikor is nyugalmi EKG vizsgálaton is átesett – mindent rendben találtak nála.

Természetesen másnap egyből hívtam a sportorvosunkat, s még mindig zaklatottan megosztottam vele a történteket. Nem volt bőbeszédű, csak annyit mondott, fogalmam sincs mi történhetett, s javasolta, keressem fel a mitsportoljak.hu weboldalt, ők biztosan tudnak majd segíteni. Így tettem, időpontot kértem teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra, s néhány nap múlva már be is kopogtathattunk.

A Tanár úr először töviről-hegyire kifaggatott minket, majd kedves asszisztense Bea segítségével feltérképezték Belián antropometriáját – eldöntendő, hogy egyáltalán neki való sportág-e a kenuzás -, ezután a kölök fejére, mellkasára, kezére és lábára is „ketyerék” kerültek, s folytatódott a kivizsgálás, végül pedig a terheléses EKG következett. (Ezen a ponton megvilágosodtam, hiszen teljesen logikussá vált, hogy egy rendszeresen sportoló ember/emberpalánta szervezetének működését terhelés közben is ellenőrizni kell(ene)!!!)

A közel kétórányi kivizsgálás eredménye egyrészt megnyugtató, másrészt sajnos lesújtó lett.  Megnyugtatott, hogy a sportág megfelel Belián jelenlegi és jövőbeli adottságainak, az viszont lesújtott, hogy kiderült a gyermek terhelhetetlen. Kimerült, fel kell hagynia egy időre az intenzív sportolással. A Tanár úr azt is javasolta, készíttessünk vérképet, s annak függvényében – orvosi útmutatás mellett – Belián kezdjen vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, azaz táplálék-kiegészítőket szedni, és nem utolsósorban tanuljon meg relaxálni. Végül Tanár úr azzal engedett utunkra minket, hogy nyugodjunk meg, minden rendben lesz, összerakja a kölköt. Nyilván látta rajtam az elkeseredést…

Természetesen szót fogadtunk, s Belián hónapokig csak úgy lazán edzegetett, az étkezései mellé pedig, a desszert után jöttek a bogyók, és persze időről-időre a kontroll vizsgálatok, amelyek Tanár úr habitusának köszönhetően nem csak kellemesen, de vidáman is teltek, mintha haza jártunk volna.

Nagy szerencsének tartom, hogy gyermekem edzői, megértést tanúsítottak, s mindvégig támogattak bennünket. Mindennek meg is lett az eredménye, mert a legutolsó kontrollvizsgálaton Tanár úr már elégedetten, mosolyogva mondta – a legfrissebb adatokat, eredményeket nézve –, a kölök nagyon jó formában van, látszik, hogy kipihente magát, s feltöltötte a lemerült raktárait. Tanár urat idézve: „Sikerült a gyereket összerakni!”.

S, hogy ez valóban így volt/van, mi sem bizonyíthatja jobban, minthogy az évadzáró maratoni versenyen, korosztályában az első kenusként evezett át a célon, aranyérmet szerzett!

Köszönjük Tanár úr, köszönjük Bea!

Czellér Erika édesanya

Kérek időpontot terheléses vizsgálatra >>>

Tetszett a bejegyzés?

Oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy küldd el nekik e-mailben.
Hidd el, hálásak lesznek az információért.

Ugye, Te már tagja vagy rajongói oldalunknak?
Mit sportoljak? Facebook-oldal